Augusztus 1:

Az indulás elég nehézkes volt, mert nehezebb volt a csomagom, mint amit feladhattam volna, ezért rá kellett fizetni Budapesten, de végül is nem volt nagy baj, mert Osloban már nem kértek rá plusz díjat. Mindegyik repülőnk késett egy-egy órát. Az első azért, mert elromlott a levegőztető a gépen és csak nagyon gyengén jött valami kis levegőféle, de meg lehetett sülni és azt hiszem annyi levegővel nem is nagyon bírtuk volna. Szóval ezzel már csúsztunk egy kicsit. Azért rendben megérkeztünk Osloba, ahol kihalásztuk a csomagjainkat és tovább indultunk az ottani becsekkolásra, mert hát ugye egy „kicsit” késtünk. Hamarabb beértünk, mint az otthonin, mert itt egy betű 3-4 csekkoló helyet takart és azon kívül be lehetett csekkolni akár automatával is. Szóval igazából csak mi voltunk a sor. Aztán láttuk, hogy előre láthatólag fél óra késéssel indul a gépünk… amiből aztán 1 óra lett. Este negyed 11 után be is futottunk. A Norvégia feletti út olyan tájakat fedett fel számomra, amiket előtte még sosem láthattam itthon. A tenger olyan volt felülről, mintha lett volna rajta egy vékony filmréteg. Voltak foltok, ahol ezen a filmrétegen "lyukak" voltak. Felülről zöld színe volt a tengerszemeknek:). Nagyon tetszettek. Csúcsok tömkelegével, egy részük hóval fedett:). Aztán, amikor már Tromso-ben szálltunk le, akkor felülről láthattuk az egész várost. Mivel még éjfélkor is olyan világos van, mintha hajnal 5 lenne most nálunk, így mindent láthattunk:). A tenger felülről sötét kék volt, a város tele zölddel, színes házakkal. Láttuk a templomokat is. Kettesével mentünk a szállásunkra, nem került annyira sokba (50 NOK-ból kijött per fő, ez kb. 1500 Ft, mondjuk mi vagyunk a legközelebb a repülőtérhez). A kifutópályától kb. 500 m-re lehetünk…nem tudom pontosan, térképen annyinak tűnt, de persze taxival meg kellett kerülni ezt a pályát. Nem tudom, hogy a ház másik oldalán levőket mennyire zavarják a repülők, én igazából még talán csak egyet hallottam (pedig azért több megy egy nap). Az egyetemtől kb. 20 percre vagyunk gyalog, ami nem is lenne baj, ha mi nem a domb másik oldalán laknánk. Ez a domb azért elég nagy… legalább is mióta itt vagyunk, mindenkinek olyan izomláza van a kaptatók miatt a lábszárában…hogy csak na. Először nem értettem, hogy miért olyan vékony minden norvég lába, de most már kezdem érteni:). A belvárostól, azaz inkább magától a várostól 4 km-re lakunk. Ez a táv úgy 1- 1.25 óra alatt legyalogolható a mostani erőnlétünkkel és környékünkkel. Nekem nagyon tetszik, nagyon jól érzem magam és a hideg és a szél sem zavar egyelőre. Élvezem, hogy új minden, hogy lehet járkálni, sétálni. Kedvesek és segítőkészek az emberek. Eddig legalább is mindenki segíteni akart nekem, sokszor anélkül, hogy kértem volna. Annak viszont nem örülök, hogy az utazótársaim állandóan találkozni akarnak egymással.

Itt van néhány kép az osloi repülőtérről.