Augusztus 3.:

Vasárnap. Itt az ideje, hogy végre a saját vizeimre evezzek. Ábellel bementünk a belvárosba, hogy templomba mehessünk (ennek nagyon örültem). Aztán ő a katolikusokhoz, én meg az evangélikusokhoz mentem. Volt két keresztelő, több olyan ének is volt, amit magyarul ismertem, így tudtam a norvég szövegre, kiejtésre figyelni és persze velük énekeltem:). Volt ott egy pianino, ami rögtön felkeltette az érdeklődésem. A keresztelőn a babákat csipkés pólyába tették, amin a fejtől indulva futott le egy hosszú, világoskék szalag. Nekem nagyon tetszett. Végre jól éreztem magam:). A lelkész nagyon közvetlen volt, illetve a többi ember is. A gyülekezet kánont énekelt:), illetve a gyerekek kedvéért egy gyerekdalt is (kb. olyan volt, mint „Ki teremtette ezt a világot?”). Az istentisztelet után beszéltem a lelkésszel, aztán felmentem az orgonistához, aki nagyon szépen játszott. Kérdezgettem a zongoráról. Aztán mondta, hogy próbáljam ki. Le is mentem, aztán lejött, megkért, hogy kicsit engedjem oda, mert valakinek szülinapja volt ott és azt ünnepelték az ott maradottak közösen a templomban (nekik játszott egy szülinapi dalt). Utána pedig kérdezgette, hogy ki a tanárom, meg mondta, hogy itt van a konzervatórium is, meg más templomokban ennél sokkal jobbak vannak, amin játszhatnék, mert nagyon szép volt, amit játszottam (hiába...Chopin igen jókat alkotott:)). Nem volt túl jó az angolja, én pedig nem voltam túl kipihent, így egész nap alig jutottak eszembe a magyar, angol és német szavak (ugye, itt most már azt is tudjuk gyakorolni:)). Ma egyáltalán nem voltak felhők az égen, így a mai nap talán alkalmasabb volt a fényképezésre, mint a tegnapi. Csináltam is jó párat, bár az én gépem csak 46 képet képes egyszerre elmenteni…sajnos…de nem baj, annál több képet, ne is akarjak egy nap csinálni. Ezután a jó élményem után találkoztunk volna Ábellel az ő temploma előtt, de mivel én késéssel érkeztem (jókora késéssel), már nem volt ott. Így fogtam magam és elindultam körbe nézni arra, ahol tegnap nem voltunk. Amikor elfáradtam úgy 2 óra séta után, leültem egy parkban, mielőtt még hazaindultam volna. Aztán jött egy fekete házaspár. Ők is leültek, aztán jött egy fehér férfi, és elkezdtek beszélgetni angolul. Aztán jött még egy házaspár, azokról kiderült, hogy angolok. A fehér férfi pedig amerikai volt és kiderült, hogy most fog szolgálni a nemzetközi gyülekezetben. Azaz egy olyan gyülekezetben, ahol angolul folyik a „szertartás”. Leginkább az amerikai gyülekezetek jutottak eszembe róla, annyira nem tetszett, de jó volt megismerkedni Kristinnel, Rolffal és az angol lelkipásztorral. Az angol lelkész odament a fekete férfihez (akiről kiderült, hogy a gyülekezet vezetője), beszélt vele, elmondta neki azt, amit én mondtam el neki magamról. Úgyhogy utána beszéltem a fekete férfivel is. Egyébként 11 gyereke van a fekete házaspárnak, ebből 9 itt él. Szóval a gyülekezet 90% kb. csokibarna volt:). 5-en voltunk csak fehérek. Hazafelé találtam egy rövidebbnek látszó utat, amit már tegnap is szerettem volna szorgalmazni a többieknek (egyszer szerettem volna segíteni), de nem foglalkoztak azzal, amit mondtam igazából. Szóval viszonylag hamar hazaértem az alkalomról és gyönyörű tájakat láthattam arról az útról. Kár, hogy addigra lemerült a gép és a memóriája is megtelt. A szomszéd szobában egy spanyol lány lakik. Ma este volt itt nálunk egy kanadai és egy német lány, illetve egy cseh fiú. Aranyosak, talán megjegyzem lassan a nevüket. A spanyol lány Laura, a kanadai lány Kathe, a német lány Regina, a cseh srác Pavel. Van egy kínai srác, aki körbe vitt minket, de ő nemsokára elmegy: San. Ha jól emlékszem... Holnap első úti cél az internet kapcsolat megszerzése. Persze ezt is együtt…Úgy néz ki, hogy szerencsém, hogy elhoztam a visa electron kártyámat is, mert a mastert nem fogadják el itt a legolcsóbb boltban…szóval remélem, hogy ezt elfogadják majd (legközelebb, ha megyek, megkérdezem). Egy kg szeletelt kenyér 33 NOK kb. (1000 Ft). A szobám jó, a fürdőm szép, mióta kitakarítottam. A kilátásom nem a tenger, de nekem azért ez a sok zöld is tetszik. Szóval, nem panaszkodom a körülményeimre.
Pár kép a sétáról: