Kicsit nagy meló lenne felraknom ide minden képet, amit készítettem, így inkább megadok egy linket, ahol augusztus 14-ig elérhetőek. Utána, ha lemaradt volna róla valaki, akkor megpróbálok valamit kitalálni:)

http://upload.vipmail.hu/dl/?tid=3554ee36803e235de1ca12661deb08c7b

http://upload.vipmail.hu/dl/?tid=9554ee36803e235255b78a0124114458e

Augusztus 3.:

Vasárnap. Itt az ideje, hogy végre a saját vizeimre evezzek. Ábellel bementünk a belvárosba, hogy templomba mehessünk (ennek nagyon örültem). Aztán ő a katolikusokhoz, én meg az evangélikusokhoz mentem. Volt két keresztelő, több olyan ének is volt, amit magyarul ismertem, így tudtam a norvég szövegre, kiejtésre figyelni és persze velük énekeltem:). Volt ott egy pianino, ami rögtön felkeltette az érdeklődésem. A keresztelőn a babákat csipkés pólyába tették, amin a fejtől indulva futott le egy hosszú, világoskék szalag. Nekem nagyon tetszett. Végre jól éreztem magam:). A lelkész nagyon közvetlen volt, illetve a többi ember is. A gyülekezet kánont énekelt:), illetve a gyerekek kedvéért egy gyerekdalt is (kb. olyan volt, mint „Ki teremtette ezt a világot?”). Az istentisztelet után beszéltem a lelkésszel, aztán felmentem az orgonistához, aki nagyon szépen játszott. Kérdezgettem a zongoráról. Aztán mondta, hogy próbáljam ki. Le is mentem, aztán lejött, megkért, hogy kicsit engedjem oda, mert valakinek szülinapja volt ott és azt ünnepelték az ott maradottak közösen a templomban (nekik játszott egy szülinapi dalt). Utána pedig kérdezgette, hogy ki a tanárom, meg mondta, hogy itt van a konzervatórium is, meg más templomokban ennél sokkal jobbak vannak, amin játszhatnék, mert nagyon szép volt, amit játszottam (hiába...Chopin igen jókat alkotott:)). Nem volt túl jó az angolja, én pedig nem voltam túl kipihent, így egész nap alig jutottak eszembe a magyar, angol és német szavak (ugye, itt most már azt is tudjuk gyakorolni:)). Ma egyáltalán nem voltak felhők az égen, így a mai nap talán alkalmasabb volt a fényképezésre, mint a tegnapi. Csináltam is jó párat, bár az én gépem csak 46 képet képes egyszerre elmenteni…sajnos…de nem baj, annál több képet, ne is akarjak egy nap csinálni. Ezután a jó élményem után találkoztunk volna Ábellel az ő temploma előtt, de mivel én késéssel érkeztem (jókora késéssel), már nem volt ott. Így fogtam magam és elindultam körbe nézni arra, ahol tegnap nem voltunk. Amikor elfáradtam úgy 2 óra séta után, leültem egy parkban, mielőtt még hazaindultam volna. Aztán jött egy fekete házaspár. Ők is leültek, aztán jött egy fehér férfi, és elkezdtek beszélgetni angolul. Aztán jött még egy házaspár, azokról kiderült, hogy angolok. A fehér férfi pedig amerikai volt és kiderült, hogy most fog szolgálni a nemzetközi gyülekezetben. Azaz egy olyan gyülekezetben, ahol angolul folyik a „szertartás”. Leginkább az amerikai gyülekezetek jutottak eszembe róla, annyira nem tetszett, de jó volt megismerkedni Kristinnel, Rolffal és az angol lelkipásztorral. Az angol lelkész odament a fekete férfihez (akiről kiderült, hogy a gyülekezet vezetője), beszélt vele, elmondta neki azt, amit én mondtam el neki magamról. Úgyhogy utána beszéltem a fekete férfivel is. Egyébként 11 gyereke van a fekete házaspárnak, ebből 9 itt él. Szóval a gyülekezet 90% kb. csokibarna volt:). 5-en voltunk csak fehérek. Hazafelé találtam egy rövidebbnek látszó utat, amit már tegnap is szerettem volna szorgalmazni a többieknek (egyszer szerettem volna segíteni), de nem foglalkoztak azzal, amit mondtam igazából. Szóval viszonylag hamar hazaértem az alkalomról és gyönyörű tájakat láthattam arról az útról. Kár, hogy addigra lemerült a gép és a memóriája is megtelt. A szomszéd szobában egy spanyol lány lakik. Ma este volt itt nálunk egy kanadai és egy német lány, illetve egy cseh fiú. Aranyosak, talán megjegyzem lassan a nevüket. A spanyol lány Laura, a kanadai lány Kathe, a német lány Regina, a cseh srác Pavel. Van egy kínai srác, aki körbe vitt minket, de ő nemsokára elmegy: San. Ha jól emlékszem... Holnap első úti cél az internet kapcsolat megszerzése. Persze ezt is együtt…Úgy néz ki, hogy szerencsém, hogy elhoztam a visa electron kártyámat is, mert a mastert nem fogadják el itt a legolcsóbb boltban…szóval remélem, hogy ezt elfogadják majd (legközelebb, ha megyek, megkérdezem). Egy kg szeletelt kenyér 33 NOK kb. (1000 Ft). A szobám jó, a fürdőm szép, mióta kitakarítottam. A kilátásom nem a tenger, de nekem azért ez a sok zöld is tetszik. Szóval, nem panaszkodom a körülményeimre.
Pár kép a sétáról:

Augusztus 1:

Az indulás elég nehézkes volt, mert nehezebb volt a csomagom, mint amit feladhattam volna, ezért rá kellett fizetni Budapesten, de végül is nem volt nagy baj, mert Osloban már nem kértek rá plusz díjat. Mindegyik repülőnk késett egy-egy órát. Az első azért, mert elromlott a levegőztető a gépen és csak nagyon gyengén jött valami kis levegőféle, de meg lehetett sülni és azt hiszem annyi levegővel nem is nagyon bírtuk volna. Szóval ezzel már csúsztunk egy kicsit. Azért rendben megérkeztünk Osloba, ahol kihalásztuk a csomagjainkat és tovább indultunk az ottani becsekkolásra, mert hát ugye egy „kicsit” késtünk. Hamarabb beértünk, mint az otthonin, mert itt egy betű 3-4 csekkoló helyet takart és azon kívül be lehetett csekkolni akár automatával is. Szóval igazából csak mi voltunk a sor. Aztán láttuk, hogy előre láthatólag fél óra késéssel indul a gépünk… amiből aztán 1 óra lett. Este negyed 11 után be is futottunk. A Norvégia feletti út olyan tájakat fedett fel számomra, amiket előtte még sosem láthattam itthon. A tenger olyan volt felülről, mintha lett volna rajta egy vékony filmréteg. Voltak foltok, ahol ezen a filmrétegen "lyukak" voltak. Felülről zöld színe volt a tengerszemeknek:). Nagyon tetszettek. Csúcsok tömkelegével, egy részük hóval fedett:). Aztán, amikor már Tromso-ben szálltunk le, akkor felülről láthattuk az egész várost. Mivel még éjfélkor is olyan világos van, mintha hajnal 5 lenne most nálunk, így mindent láthattunk:). A tenger felülről sötét kék volt, a város tele zölddel, színes házakkal. Láttuk a templomokat is. Kettesével mentünk a szállásunkra, nem került annyira sokba (50 NOK-ból kijött per fő, ez kb. 1500 Ft, mondjuk mi vagyunk a legközelebb a repülőtérhez). A kifutópályától kb. 500 m-re lehetünk…nem tudom pontosan, térképen annyinak tűnt, de persze taxival meg kellett kerülni ezt a pályát. Nem tudom, hogy a ház másik oldalán levőket mennyire zavarják a repülők, én igazából még talán csak egyet hallottam (pedig azért több megy egy nap). Az egyetemtől kb. 20 percre vagyunk gyalog, ami nem is lenne baj, ha mi nem a domb másik oldalán laknánk. Ez a domb azért elég nagy… legalább is mióta itt vagyunk, mindenkinek olyan izomláza van a kaptatók miatt a lábszárában…hogy csak na. Először nem értettem, hogy miért olyan vékony minden norvég lába, de most már kezdem érteni:). A belvárostól, azaz inkább magától a várostól 4 km-re lakunk. Ez a táv úgy 1- 1.25 óra alatt legyalogolható a mostani erőnlétünkkel és környékünkkel. Nekem nagyon tetszik, nagyon jól érzem magam és a hideg és a szél sem zavar egyelőre. Élvezem, hogy új minden, hogy lehet járkálni, sétálni. Kedvesek és segítőkészek az emberek. Eddig legalább is mindenki segíteni akart nekem, sokszor anélkül, hogy kértem volna. Annak viszont nem örülök, hogy az utazótársaim állandóan találkozni akarnak egymással.

Itt van néhány kép az osloi repülőtérről.