Ismét írásra vetemedem, bár nem tudom, hogy mennyi érdeklődőm van a családon kívül, de hátha majd évek múlva visszaolvasom ezeket az írásokat és legalább nekem szép emlékek jutnak róla eszembe:) (ezt a pozitivista szemléletet...van még mit tanulnom az északi norvégoktól:)).
Szóval, annak örömére, hogy egész héten olyan szép, felhőmentes, kellemes, napos időnk van (kb. olyan 15-23 fok között), így szerdán úgy döntöttem, hogy nyakamba veszem a világot és megmászom életem eddigi legnagyobb "csúcsát". Elvégre megígértem Rékának, hogy viszek neki rénszarvast, tehát "addig nem állhatok meg, amíg nem találok egyet (az már más kérdés, hogy hogyan is viszem haza...)". Szóval ilyen gondolatokkal vágtam neki úgy kb. délben a nagy kalandnak. Háromnegyed 1kor el is indultam meghódítani a szárazföld magaslatait. Felérve az elsőre már meghaladtam addigi összes túrás teljesítményemet (a maga 4-500 m-vel), de mivel nem találtam rénszarvast, ezért tovább mentem hűséges segítőtársammal, akire a hosszú út során végig támaszkodhattam. Mentem mendegéltem, de csak nem akadtam rá a hőn áhított rénszarvasaimra...Magaslat magaslatot követett, már a havas tájon is átnyargaltam, mikor hirtelen az egyik emelkedőt követően feltűnt az ELSŐ. Úgy jelent meg előttem, ahogy anno elődeinknek a csodaszarvas. Gyönyörű fehér színű, de nem csak szarvas, hanem rén is:). Lassan közelebb lopóztam, dehát nem lehet ilyen figyelmes állatokat ennyire amatőrmódon átverni...Így észre vettek...Legnagyobb meglepetésemre azonban nem futottak el előlem, de sajnos túl közel sem engedtek magukhoz:(. Talán 10-15m volt a legközelebbi, de nagyon sokan voltak. Egyszer-kétszer összeakaszkodtak, ha zavarták egymás köreit, végül elvonultak:(. Felbuzdulva a nagy találkozáson tovább mentem, hogy meghódítsam a maradék elérhető - legalább is annak vélt - csúcsot:). Kb. 800m-re mentem fel, el sem hiszem szinte:). Másoknak ez valószínűleg nudli, de nekem 3. "hegymászásom" alkalmából kellőképpen elég volt azt hiszem...Van itt egy 1200 m-es csúcs is, de azt hittem, hogy oda nem tudok átjutni, most már viszont tudom, hogy mit fogok csinálni következő kellemes idejű hétvégémen:).
Közel 6 óra vándorlást követően visszaértem a cable car fenti megállójához, így oda is betértem egy kicsit, hogy tudjam, mi az, amiért fölösleges lett volna 70 koronát kidobnom (ha már 800m-eket mászom meg, akkor minek fizessek 200 vagy 300 m-ért:)), s végül elindultam hazafelé. A lábak fáradtak, két szendviccsel felszerelkezett túrázónk gyomra már rég elfeledte ezen elemek elfogyasztását...nagy nehézségekkel leértem...ekkor volt negyed 8...S már csak egy dolog volt hátra: hazajutni a szigetre, s annak másik oldalára... Még jó, hogy jött a 26-os busz:):):).
Azóta is boldogan élek. Itt a vége, fuss el véle. December végén pedig visszatérek kicsiny kis hazámba:)
Ráhel på berget:)
Ui.: Képek a honlap alján lévő linkről elérhetők:).
