Szinte észre sem vettük és már el is ment életem ezen szakaszának fele. Múlt héten tartottak a többiek egy "felező" bulit, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy az egyik kilátogató anyuka annyit sütött nekünk, hogy a többiek alig bírták megenni:). Persze én pont akkor nem voltam jól (mondjuk úgy, hogy egész múlt héten szarul voltam...), de azt mondták, hogy nagyon jó volt, úgyhogy sajnálhatom, hogy nem tudtam átmenni...
A fákról már minden levél lehullott, a hétvégére (pontosabban vasárnapra) már havazást is írtak, de ebben a 6 fokban, nem hinném, hogy egyáltalán észre veszem így a szobában ülve és a beadandó anyaga felé györnyedve...Igen, elkezdődött az itteni "vizsgaidőszak". Hétfőre kell leadni az első beadandót, tulajdonképpen semmilyen támpontot nem kaptunk. Kiadtak két címet, aztán írd meg valamelyiket. Szóval érdekes lesz, de most itt az a lényeg, hogy E-nél rosszabbat (azaz F-et) nem kapjunk. Nem hinném, hogy az itteni érdemjegyeimmel szeretnék majd villogni:) később. Aztán egy hét "pihi" és jöhet a következő beadandó orosz közjogból. Az lesz igazán necces...kb. 20 oldal gyakolatilag 4 nap alatt...Volt, hogy már csináltam ilyet, de az is necces volt...pedig akkor még magyarul kellett írni, most pedig ugye minden angolul. Erre mondhatnák mások, hogy itt csak azt a nyelvet használod szinte. Persze...Kivéve, ha itthon vagyok és Edittel beszélgetek:). Tegnap megpróbáltam már megszólalni norvégul is, amikor megértettem, hogy egy bácsika (enyhén ittas állapotban) azt kérdezte, hogy a buszra várunk-e. Szóval, fejlődök:).
Az orosz közjog egyébként nagyon jó volt:), nekem nagyon tetszett. Volt előadás és szeminárium is, de persze, mivel nem voltunk sokan egyiken sem, így nagyon lendületes volt és nagyon sok plusz dolgot is megtudhattunk, mert mindig lehetett kérdezni. Eljátszottuk, hogy a csapat egyik fele a Duma, a másik pedig a Föderációs (szövetségi vagy központi) Tanács, és végül alkottunk egy szövetségi/központi jogot arról, hogy kitöröljük az orosz állami ünnepek közül a karácsony megnevezést a muzulmánokra, zsidókra és egyéb vallásúakra tekintettel. Persze ez nem azt jelentette, hogy magát a karácsony ünnepét is töröltük volna, sőt, még egy plusz szabadnapot biztosítottunk rá:).
Közben elpattant itthon a cérna az egyik norvéggal kapcsolatban. 3 norvég lakik a mi folyosónkon, ebből ketten unokatesók (a harmadik egyébként nem beszél velük, amit meg tudok érteni). Na...ezek ketten senkire nincsenek tekintettel, különösen a csaj. Egyébként minden cuccán halálfej van, még a konyhakendőjén is... Szóval már több mint két hónapja hajnal kettőig döngeti a zenéit, Edit pedig már nem bírta tovább a szomszédjában és bejelentette. Nem történt semmi, erre egyik este gondoltuk, beszél vele, de én akartam csengetni. Minden szobához tartozik egy csengő, így gondoltam, mivel nagyon hangos a zene, ezért nyomatékot adok az érkezésünknek és, hogy beszélni szeretnénk vele, ezért vagy 5ször nyomtam meg azt a bizonyos csengőt (azért mégsem vagyok postás:)). A zenét lehalkította, de nem jött ki. Az állandóan otthagyott mosatlan edényeit pedig berakta egy előző lakó, aki meglátogatott minket, a szekrényébe úgy, ahogy voltak. Másnap egy hosszú üzenet fogadott minket... Ilyen hülyeséget...én nem tudom, hogy ez az össze norvégnál így van-e, de ezzel a szöveggel jött, hogy ahányszor csengetnek, annyiszor sír fel a kis Jézus és ahányszor sír, annyi kis macska dobja fel a talpát...szóval, csak egyet csengessünk, mert szerencsére kibaszott hangos az a csengő. Erre megírtuk neki, hogy nem csak a csengő kibaszott hangos, hanem a zenéje is és olvassa el a szerződést, amit aláírt... Azóta egy kicsit visszafogta magát, sőt még elmosogatni is elmosogat nagyjából, de azt hiszem a többi rossz szokásából nem fog visszavenni...
A másik tagnak (a kuzinok másik fele) a héten itt járt a konzumhölgye (vagy valami olyasmi). Elég szomorú, ha valakinek 28 évesen erre van szüksége legalább nem buzi.Ez is már egy pozitívum:). Ő kisebb mocskot csinál, így az még nem zavar, és persze csendesen játszik a WOW-val. Ha ez neki jó, akkor miért zavarjuk meg ebben:D.
A harmadik norvég nagyon kis aranyos. Lehet azért, mert kicsi:). Nem sokkal magasabb nálam, barna haja van és ő legalább normális. Lehet vele beszélgetni és normális életet él. Eljár edzeni, az új egyetemi barátaival sokat lóg együtt, néha elnéz a Drivbe egy kicsit bulizni. Szóval ő normális:). És érdeklődik legalább azok iránt a dolgok iránt, amiket főzünk:). A sütikben nem csalódott, gondolom, azért bátrabb egy-egy főzésünket látva (már nem tartja talán annyira természetellenesnek:D). Talán ma kipróbálja a rakott krumplit (ami nem tudom, hogy most milyen lett, mert Edit mondta, hogy natur joghurttal is ugyanolyan lesz, mint a tejföllel...és mivel az jóval olcsóbb, ezért most megpróbálom azzal...remélem, nem rontja el). Ja, és persze igényes és összepakol maga után.
Maguk a norvégok ugye segítőkészek, kedvesek. Látszólag nagyon nyitottak, de sokszor úgy érzem, hogy a nagy és öreg állambácsi képe túlságosan erősen él bennük és kb. úgy viszonyulnak hozzá, ahogy a kisgyerek a szüleihez. "Kisfiam, ezt nem szabad csinálni..." "Igen, apa, ezt nem szabad és nem is fogom." Minden téren szinte szigorban, ellenőrzésben élnek. Az egyetlen dolog, amiben tényleg nincsenek határok a saját fejük után menésben: a szexuális életük, irányultságuk. Ezen a téren azt csinálnak, amit csak akarnak. Szóval, ezt azért meghagyta nekik állambácsi, de minden egyéb terület szigorúan szabályozva... Magas cigaretta árak, alkoholforgalmazási monopólium stb. Akik ezt megszokták, azoknak ez annyira nem rossz. Sőt, felszabadultan tudnak a korlátaik között élni, mert a sok korlátért "cserébe" nagyon sok dolgot kapnak azért. Vannak, akik rosszabb körülmények között élnek, de az itt talált "csöves" nálunk az úri csöves kategórián is felül van.
Szóval, így telnek a napok. Most már tanulással, időnként magyar találkozóval (volt belőle egy pár az elmúlt időszakban, mert elég sok magyar van még rajtunk kívül idekint ebben a városban:)). Nagy meglepetésünkre megérkezett az ösztöndíj másik fele, így most már igazából az sincs, hogy minden øre-vel kellene számolni, de azért igyekszem inkább megtartani, hogy aztán otthon legyen miből nyelvvizsgázni...Kész vagyon ma már az is, dehát...ez az élet rendje.
Túl egy nagyon nehéz mélyponton (ami a Magyarországnak és mindennek, ami odaköt a hiányát jelentette), most már kétszeresen felkért leendő keresztanyaként folytatom az itteni feladatokat és lassan elkezdem az otthoniakat is előkészíteni. Várom az újra találkozás pillanatát veletek!! Írjatok, ha van egy kis időtök:)!
Puszi,
az északi sarkkör talán egyetlen Ráhele:)
